2006-12-03

Másfél hónap után






Hát ami azt illeti már akkora lelkiismeretfurdalásom volt, hogy erőszakot vettem magamon és leültem írni. Amikor Dóritól hazajöttünk tele voltunk gyönyörü élményekkel, tájakkal, benyomásokkal. Jó lett volna sokáig ebben a lelkiállapotban maradni, de ahogy átléptük a határt pofáncsapott a politika, zúdult a nyakunkba a gyűlölködés, a lelki terror, készülődés október 23-ra, hogy"majd mi megmutatjuk ezeknek" meg mondjonle,mondjonle,mondjonle. Aztán eljött 23-a, Ferivel délelőtt bementünk a városba, megmutatta a régi lakásuk környékét, a lebontott házakat a 8.kerületben, az egész olyan volt mint egy filmdíszlet,pláne hogy eredeti 56-os tankok, teherautók, buszok, voltak a házak között. Közben a Corvin közben folyt az ünnepség. Lehet , hogy épp rossz időpontban értünk oda, de nem a régi dolgok méltatásáról volt szó, hanem arra biztattak mindenkit,hogy menjenek a Kossuth térre és m ondassák le a kormányt. A nép helyeselt, egyre nagyobb lett a hangzavar, úgyhogy gyorsan leléptünk a Baross utcán keresztül. Sajnos a Nemzeti Múzeum zárva volt, sétáltunk még egy kicsit, az Asztóriánál beültünk a MacDonaldsba, közben figyeltük, hogy gyülekeznek az emberek a Fidesz nagygyülésre. Még épp időben indultunk hazafelé, a Deák téren mentünk le a metróba. Fél órával utánunk már lezárták, mert teledobálták az aluljárót füstbombával.
Itthon aztán szörnyülködve figyeltük a TV-ben, hogy a Deák tér, ami fél órával előbb még egy szabadtéri múzeum volt, harctérré változott, a kiállitott tankot /ami előtt Ferit le is fényképeztem/ beinditották, és pár őrült, felheccelve a tömeget háborúst játszik. Borzalmas volt!
Lassan kezd kifújni a dolog, most mégiscsak a közelgő karácsony kerül előtérbe. Múlt vasárnap megnéztük a Szabadság,szerelem c. filmet. Na az aztán nagyon szép volt, minden utcán őrjöngő műforradalmárt köteleznék rá, hogy megnézze.
Két hete egyfolytában hordom föl a pincéből a karácsonyi dobozokat, már alig férek el az üzletben, a plafonról is lógnak a dolgok, ha két ember bejön, a harmadiknak ki kell menni, annyi az áru. És még ugyanennyi doboz van lent, amihez még hozzá sem férek. Úgy unom már, hogy 3-4 éve ugyanazokat a dolgokat sétáltatom le-föl minden decemberben. Félek, hogy ha drasztikusan Feri-módszerrel ki nem dobok mindent, még a dédunokáim is ezeken a dolgokon fognak szörnyülködni.
Nnnnnnnnnna, majdcsak lesz valahogy! Ma egész nap diszitettem a lakást, hogy holnapra, mire jön Dorcsika minden szép legyen. Holnap nagy főzés, takaritás, és éjfél körül Ferihegy! Most Heti hetes és alvás!