Hétvége

Hát lehet, hogy a nyár utolsó szép hétvégéje volt. És mi nem mentünk le Szárszóra. Persze a meteorológia sem volt egyértelmű, mert esős napokat jósoltak.

Szóval Karcsiék meghívtak bennünket péntek estére egy vendéglőbe vacsorázni. Teljesen megőrültek, Ferit felköszöntötték születésnapján /mivel akkor éppen Párizsban voltak/ egy üveg Ballantines-sal, én kaptam egy nagy csokor rózsát, és ettünk egy fantasztikus vacsorát. A Krisztina körúton van egy jópofa étterem, ahol kihoztak 4 hatalmas adag velőt, számolatlan pirítóssal. Hát ha összeadom az életemben megevett összes velős pirítóst, még mindíg nem tenné ki azt az egy adagot. Én nem is tudom, hogy tudtuk legyűrni. Persze, nagyon finom volt, csak iszonyú sok. 1 órás szünet után még benyomtunk egy kisadag borjúpörköltet is.

Szombaton egész nap pihegtünk, kajára rá se tudtunk nézni.

Feri ki akart menni szombaton Gödöllőre, de Gergő nem jelölte ki a helyet, amit vésnie kellett volna, így megbeszélték, hogy majd vasárnap mennek.

Vasárnap reggel óta készenlétben volt, alig várta, hogy indulhasson, 10 órakor már nem bírta tovább, felhívta Gergőt, kiderült, hogy akkor ébredtek. /A Miklós barátjuk házavatóján voltak/ Na, Feri elindult, hogy majd Gegi is megy, de 12-kor megunta a várakozást, és dühösen hazajött. Én meg gyorsan betettem a sütőbe még 2 csirkecombot, gondolva, hogy hátha bejönnek hazafelé. De még csak egy telefon se. Hát ez van!

Feri teljesen beleásta magát a Mátyás polgármesteri kampányába, állandóan a gép előtt ül, és tervezi a logókat, röplapokat, reklámhadjáratot.