Minden este vagy éjfélig rendezem a régi fotókat, és ami tetszik, egy kic sit felújítom. Ez történt ezzel a 41 évvel ezelőtti képpel is. Már egész fakó volt, teljesen elhalványult, ezt tudtam kihoznibelőle. Érettségi után, Badacsonyban készült, a Mishiék eljegyzése napján a mólónál.
Azért Carolás, mert szombat este Ferihegyen vártuk őket. Megjöttek vagy 5 bőrönddel, rengeteg ajándékkal, amit mind a két szülő, meg ők hoztak össze. Dorcsikám meg kell beszélned velük, hogy ez nem mehet így a végtelenségig, mert ha havonta jönnek, nem verhetik magukat állandóan ekkora költségbe, meg akkor mi is úgy érezzük, hogy viszonozni kell, és soha nem lesz vége.
Nagyon aranyosak voltak, jól eldumáltunk, amit nem értettünk azt lerajzoltuk. Vasárnap reggel IKEA, 2-3 órán keresztül vásároltak, Feri a kisteherautóval hazavitte a sok cuccot, Anna is ment velük. Vettek 2 kanapét is, hogy legyen pótágy a vendégeknek. Hát, miután összeszerelték, akkor jöttek rá, hogy nem a kihúzható változatot vették meg hanem a stabilt. Azzal meg nem érnek semmit, mert azon nem lehet feküdni. Nna, telefon a vevőszolgálatra, semmi gond, kicserélik, csak vissza kell vinni. Hétfő nem jó, mert én egész nap orvosnál leszek, ezért kedden kora reggel bonyolitják, mert ők délután repülnek vissza. Szóval ilyen izgalmas volt a vasárnap.Ma van a Maloshik Miklós esküvője, Caroláék is mennek, reggel még összedobtam egy kis ajándékot neki. Találtam egy 1996-os fotót, amikor még fekete haja volt, és iszonyú fájdalmas képet vágott /Dóri kiállitását nyitotta meg a Tabán moziban/, ezt kinyomtattam, és ráirtam, hogy "Nyugi, azért ennyire nem fog fájni!"
Beletettem egy szép keretbe, majd Caroláék odaadják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése