Március 15. Pesten és Szárszón

Hát nagyon nagy volt a készülődés, a félelem, a fenyegetőzések, házkutatások, Molotov-koktél gyárak, fegyverarzenálok az ünnep előtt. A Nemzeti Múzeum előtti ünnepséget szétfütyülték, szétkereplőzték, szétordibálták, a Petőfi szobor előttit szintén, de ott még tojásokat meg paradicsomot/primőr/ is dobáltak rendesen, azt hittük, hogy a Demszky ott helyben infarktust kap. Este meg a már szokásos tüntetés, rendőrkordon, vízágyú, könnygázgránát, az Andrássy úton lángoló torlaszok, letartóztatások, stb. 25 milliós kár a belvárosban. Okos kis fejemmel kitaláltam, hogy közmunkára kéne kötelezni akire rá tudják bizonyitani a károkozást, és ledolgoztatni velük a 25 milliót. Annyi TV társaság volt kinn, nem igaz,hogy ha közzétennék a lefotózott fejeket, nem találnák meg őket. Éjfél körül már vége lett az egésznek.
Másnap reggel lementünk Szárszóra, elkezdtük a tavaszi munkákat, de nekem délutánra már annyira fájt a lábam, hogy mozdulni nem tudtam. Feri nagyon megijedt, és hazajöttünk, hogy még 2 napig tudjak itthon feküdni. Ő másnap reggel visszament Szárszóra és csak ma, vasárnap este jött meg. Hülyére dolgozta magát, összegyűjtött minden szemetet zsákokba, levágta a fenyők alsó ágait, állitólag egész világos lett a kert. Szegény Petőfi Sándor!

Annyi cuccot kellett levinnünk, hogy a furgonnal kellett menni. Siófokon az OBI-ban még be is vásároltunk.

Már alig látszik a ház a két fenyőtől. A ciprusi leyland viszont most kezd keritéssé formálódni.

Mesebeli borostyánindák.

Hazafelé jövet éreztem, hogy vezetés közben Apa rámnéz, nyugtáztam, mire kedvesen megjegyezte: "nem rád néztem, téged már tudlak!"