Lementünk Szárszóra körülnézni, a vizet még nem zártuk el, talán nem lesznek még fagyok. De ott aludni már nemigen lehet, nagyon lehűlt a ház.
23-án itthon maradtunk, Gergőék bejöttek ebédelni. Csak Nipit hozták, a másik két kutya otthon maradt. Szegény olyan öreg már, hogy enni, inni is csak fekve tudott. 
Vasárnap mi mentünk ki Gödöllőre. Végre elővettem azt a 3 éve nyáron lefagyasztott báránycombot,amit gondosan bepácoltam anno, betekertem fóliába, jól becsomagoltam és be a mélyhűtőbe. Úgy volt, hogy Fernando megsüti grillen egészben, de nem tudott jönni , így mindig tolódott a sütés ideje. Dóri most azt mondta, hogy dobjuk ki, már biztos nem jó. Gondoltam megsütöm, legfeljebb utána dobjuk ki. Hát semmi baja nem volt a világon, isteni finom, omlós, illatos sült lett belőle.
Dóri meg Eszter cukkolták a Gergőt, hogy cerberusként őrizgeti a finom, drága borait, és sajnálja felbontani. Na, erre mint akinek a fogát húzzák, elővett egy palackkal..........
De mielőtt még belenyomta a dugóhúzót kétségbeesetten megkérdezte: "Biztos, hogy ezt akarjátok?"
Dórikám megelégedett boldogsággal kóstolja. Egyébként még életemben ilyen finom bort nem ittam. És borzasztó erős volt, még Dórit is majdnem kiütötte. Úgy aludtuk végig a hazautat, mint a kisangyalok.
Készül a desszert!
Erre a nagy traumára /ami csak akkor lett még nagyobb, mikor másnap megnéztük a neten, hogy mennyibe kerül egy ilyen bor!/ rá kell gyújtani egy szivarra!
XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX
Katáék kiszaladtak valamelyik este, Rozi már nagyon követelte a "Dójikát". Nagyon elemében volt a kiscsaj!
Mindenkit lefotózott, állandóan "csíííííííízt" kellett mondani!
Nagy a szerelem!!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése